Most néhány poszton keresztül egy témáról lesz szó, ugyanis beiratkoztam egy 8 alkalmas Izomkontroll tanfolyamra. Erről fogok pár bejegyzést írni. Az nem valószínű, hogy minden egyes alkalom után írok, de az biztos, hogy több, mint egy poszt lesz róla. Legalábbis remélem, hogy meg fog érni több cikket is a dolog. :-)

Az Izomkontroll lényege, hogy a kitalálója szerint azért romlik el az emberek tartása idős korukra, - mindenki ismeri azt a hajlott, öreges állást, járást, amiről szó van,- mert egyes izmaink gyakorlatilag "elfelejtik", hogy hogyan is kell helyesen működni. Szép lassan, apránként a merev izomzat válik a "normális" érzéssé, és ahogy ez egyre inkább elhatalmasodik, úgy lesz egyre rosszabb és rosszabb a helyzet. Ezt a folyamatot a szerző, Thomas Hanna, SzenzoMotoros Amnéziának, azaz SMA-nak nevezi. Szerinte az SMA kialakulhat akár egy trauma elszenvedése során is, például akár valami kisebb baleset miatt az ember elkezdi óvatosabban használni mondjuk az egyik lábát, és ahogy ez az óvatoskodás rögzül, dominóként további izmok hibás működését vonja maga után, annyira, hogy végül az illető már nem is tudja, hogy milyen a normális érzete ezeknek az izmoknak. De nemcsak trauma miatt, hanem egyszerűen csak apránként is kialakulhat az SMA, szép lassan beszűkítve az izmok mozgástartományát, és ezzel kialakítva az öreges tartást. A szerző szerint egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy idős embernek hajlott hátúnak kellene lennie, és bárki újratanulhatja a megfelelő mozgást, megszüntetheti az SMA következményeit. A hajlott hátat, öreges tartást NEM az öregség okozza.

Az ember az SMA kialakulásának, azaz ennek a folyamatnak nincs tudatában, és a tanfolyam, valamint a könyv arra vállalkozik, hogy tudatosítsa a tartásért felelős egyes izomcsoportok hibás, gyenge működését, és újra eszébe juttassa az izmoknak azt, hogy milyen érzés a helyes funkcionálás és ezáltal helyreállítsa a megfelelő mozgás-állapotot. Természetesen a szerző szerint csodás változások várhatóak. :-) 

Nna lássuk az első alkalmat!
A gyakorlatokat nem írom le részletesen, mert aki akarja, a könyvben elolvashatja, inkább csak arra fogok szorítkozni, hogy a véleményemet, és a bennem kialakuló benyomásokat ismertessem. Az óra során igen kevés fajta gyakorlatot végeztünk, viszont minden egyes feladatnál igyekezett a torna vezetője elég időt hagyni arra, hogy minden apró mozdulatot tudatosíthassunk, és az izmok által keltett konkrét érzéseket megjegyezhessük.
A tornateremben polifoamokon lehevertünk, mindenki kapott egy takarót, és a másfél órás foglalkozás, egy kb. 20 perces relaxálással kezdődött. Nekem a polifoam elég kényelmetlen volt, - mivel nem vagyok túlságosan kipárnázva... :-), és nagyon nyomta a csípőcsontomat, de azért kibírható volt, noha a relaxálásnak azért ez nem kedvezett. A relaxálás után légzésgyakorlatot végeztünk, úgy, hogy fekvő helyzetben a ki- és belégzés közben a csípő enyhe előre-hátra billentésével rásegítettünk a légzés okozta gerincmozgatásra, majd fej- és karemelést végeztünk. Ezeknek a gyakorlatoknak nem az a lényege, hogy hányszor, vagy milyen magasra tudod emelni a fejed, karod, lábad, nem az izomerőstés a cél, hanem az, hogy megtapasztald bizonyos izomcsoportok működését, hogy vedd észre, ha például az egyik oldalad jobban dolgozik, mint a másik, vagy tudatosítsd magadban egy-egy konkrét izom erősségét, gyengeségét. Azt határozottan éreztem, hogy a derekam táján a jobb oldal valamivel gyengébb, de egyelőre nem tudom még, hogy ezzel a tudással mit tudok majd kezdeni, mert olyan gyakorlatot nem tanulunk ami például csak az egyik oldalon, egy konkrét izom erősítésére szolgálna.
Ugyanakkor az meg nagyon nehezemre esett, hogy a háti részen a jobb, és bal oldalt összehasonlítsam, valahogy képtelen voltam ráérezni, hogy nehezebb-e, vagy könnyebb-e akármelyik is.
Nos kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban hová fogunk eljutni.