Mostanában több helyen is hallottam az AtlasProfilaxisról - azaz az atlas csigolya helyrepozicionálásáról. Nem kellett sokat keresgélni, hogy megtudjam ennek a lényegét.
A koponyánk alatti legelső csigolyát hívják atlasnak. Ez a csigolya nem egészen olyan formájú, mint a többi, kétoldalt van egy-egy nagyobb nyúlványa, illetve van két "pöcökszerű" része, ami a koponya megfelelő mélyedésébe illeszkedik. Az atlas csigolya helyes, vagy helytelen pozíciója befolyással van a tartásunkra. A módszer kitalálója szerint az emberek többségének kisebb-nagyobb mértékben el van mozdulva az atlas csigolyája, és ettől alakulhat ki több mozgásszervi nyavalyája. 

Az AtlasProfilaxis nem kevesebbet igér, minthogy ha az atlast helyrebillentik, akkor megjavul a tartás, elmúlnak a fejfájások, a hát, és nyaki fájdalmak, sőt, még a lúdtalp is  elmúlhat tőle. Sajnos az ára nem kevés, ugyanakkor állítólag egyetlen egy alkalom is elég a gyógyuláshoz. Bár azt is mondják, hogy a krónikus fájdalmak nem biztos, hogy rögtön elmúlnak, mert az izmoknak, gerincnek idő kell ahhoz, hogy az új pozíciót megszokják, és esetenként akár több hónap is eltelhet, mire a végleges állapot kialakul.

Kedves Olvasók, ha van köztetek olyan, aki kipróbálta ezt a módszert, kíváncsian várom a véleményét.
 
Nincs kétségem afelől, hogy az atlasnak helyén kell lennie ahhoz, hogy jó tartásunk legyen, hiszen egy kb. 5-6 kilós gömböt hordunk a csigolyáink felső végén, egy meglehetősen kicsi talapzaton. Ha ez a talapzat (az atlasz) nem jól támasztja alá a koponyánkat, akkor az izmokra hárul a feladat, hogy a fej megfelelő pozícióban legyen. Mondanom se kell, ugye, hogy ha az izmok állandóan feszülnek, igyekezvén megtartani a fejet, és ezáltal állandó kényszerhelyzetben vannak, annak mélyreható következményei lesznek egy idő után.
Teljesen biztos vagyok abban is, hogy az atlas - amennyiben el van mozdulva- helyretehető, inkább arról nem vagyok meggyőződve, hogy más módszerekkel ezt ne lehetne elérni. A csontkovácsolásban nem igazán bízom, - bár kipróbáltam néhány éve- (lehet az is megérne egy posztot), de valószínűleg masszázzsal, vagy egyéb módon is elérhető ugyanez. Jóllehet nem egyetlen kezelés során.

Az ember a saját fejét, legelső nyakcsigolyáját saját maga nem igazán tudja kezelni, mert amint felemeli a kezeit, megfogja a fejét, a nyaki izmok is elkezdenek dolgozni, és nem tud annyira ellazulni, amennyire kellene ahhoz, hogy az izmok által rossz pozcióban fixált atlast helyremozdítsa. Viszont eszembe jutott egy, itt a blogon már korábban említett könyv, Esther Gokhale könyve, aminek egy momentuma idepasszol.
Esther azt mondja hogy amint a könyvében javasolt gyakorlatokat csinálja az ember, minden egyes gyakorlata során, fogja meg a haját a feje búbján, - picit hátrébb a középpontnál- és a hajánál fogva emelje meg a fejét,(azért a haját ne tépje ki! :-) ) majd egy háromnegyed környi vállkörzéssel ejtse hátra a vállait. (Vállat előreejt, felhúz, majd hátul leejt.) Azaz gyakorlatilag itt is azt csinálod, hogy a fejedet megpróbálod a csigolyák tetején anatómiailag helyes helyzetbe hozni, miközben a vállak hátra-ejtésével a felső csigolyákat mozdítod ideálisabb tartásba. Az ő gyakorlatai nem igérnek azonnali megoldást, de kellő gyakorlással szép eredményeket lehet elérni.