A gerincről és egyéb csontokról

A gerincről és egyéb csontokról

Miért fáj? Egyensúly - mozgás - fájdalom összefüggések.

2016. november 10. - kistorpe

fitness-332278_960_720.jpgA múltkor elolvastam Pete Egoscue: Fájdalom nélkül című könyvét. A szerző sportorvos, aki a krónikus ízületi-, és izomfájdalmak kezelésére dolgozott ki egy rendszert. Véleménye szerint minden, izomzatot, ízületeket érintő fájdalom eredeti oka (hacsak nem valami súlyos baleset éri az embert) az, hogy az ízületi láncban valahol egyensúlytalanság alakult ki. Azaz lehet például, hogy valakinek a válla fáj állandóan, de ennek az eredeti oka lehet a boka, térd, vagy a csípőízület szabálytalan tartása. Így aztán egy olyan vállfájdalomnál, ahol a kiindulási pont máshol van, - ha csak a vállat kezelik, akkor mivel a kiváltó okot nem szüntetik meg, így a fájdalom újból és újból visszatér. Könnyű belátni, hogy egy olyan biomechanikus láncban, mint az emberi izületek láncolata, ha az egyik ponton valami történik, akkor ennek tovagyűrűző hatása van. Ha a boka megrándul, akkor az ember óvatosan kezd lépkedni, tehát a térdét, csípőjét elkezdi szabálytalanul használni.  Később már lehet, hogy rég elmúlt a boka fájdalom, de a hibás csípőtartás továbbra is megmarad, így aztán az egyensúlytalanság egy rossz tartási beidegződés eredménye lesz, aminek a sokkal később megnyilvánuló tünete lehet a krónikus váll-, vagy egyéb fájdalom. Ezeket az apró szabálytalan működéseket egy idő után már nem is vesszük észre, mert annyira alkalmazkodunk hozzá, hogy teljesen természetesnek tűnnek.

De nem kell bokarándulás ahhoz, hogy aszimetrikussá váljon az ízületi lánc működése. Az életünk során gyakorlatilag leszokunk arról, hogy a mozgási terjedelmünk adta lehetőségeket kihasználjuk. Egy kisgyerek még mindenféle mozgást végez, de az iskola aztán nagyon gyorsan leszoktatja erről. Ülnünk kell napi 5-6 órán keresztül.  Később is csak egyre többet és többet, és a mozgásunk szó szerint elvész. Aki sportol, az is csak néhány féle mozgást végez, mondjuk csak fut, vagy csak teniszezik, de ezek is olyan mozgások, amik csak egyes izomcsoportokat mozgatnak meg, nem az összeset. Még az úszásnál sem, ami elvileg egy jó mozgásforma, ott sem használjuk ki az ízületeink adta lehetséges mozgásterjedelmünket.  És persze ott vannak még sokan azok, akik számára a sport a busz után futást jelenti, egyébként az idő nagy részét a gép előtt ülés, vagy egy pult mögött állás tölti ki.

Van a könyvben egy kérdéslista, legalább 20-25 olyan kérdéssel, hogy például: 

  • Mikor másztál utoljára fára?
  • Mikor ugráltál utoljára?
  • Mikor volt, hogy kapáltál?
  • Mikor másztál négykézláb?
  • Mikor üldögéltél utoljára a földön? stb.

Ezekre az átlagember vagy azt feleli, hogy "óóó, nem is emlékszem" vagy esetleg azt, hogy 1-5-10-20 évvel ezelőtt. És azt mindannyian tudjuk, hogy amit nem használunk, azt a képességünket elveszítjük. A test nagyon szépen alkalmazkodik akár a használathoz, akár a nemhasználathoz. Ha szükségünk van egy funkcióra, és azt használjuk, akkor az működik. Ha nem működtetünk valamit, akkor az elvész. Ezzel az a baj, hogy azzal, ha nem kúszunk, mászunk, ugrálunk, nyújtózunk stb. stb. akkor a mozgásterjedelmünk egyre csökken. Idős korunkra eljutunk oda, hogy már az is nehezünkre esik, hogy felemeljük a karunkat a fejünk fölé, vagy lehajoljunk, hogy felvegyünk valamit a földről. Számosszor lehet hallani olyan eseteket, hogy egy idős ember elesik az otthonában és órákig ott fekszik, amíg nem jön valaki - még ha nem is tört el semmi csontja - mert nem tud felállni. Az én családomban is megesett ez két idős rokonommal is.

Ha kialakul egy aszimetra valahol az ízületeknél, akkor az végső soron az összes ízületre hatással lesz. Ezek az aszimetriák lesznek aztán az okai sok sérülésnek is, mivel az évek során bizonyos izmok átveszik mások szerepét, így ha egy olyan helyzet áll elő, amikor szükség lenne arra a stabilitásra, amit az eredetileg arra a mozgásra készült izom és ín képes lett volna biztosítani, a megváltozott  statika erre már nem képes, és bekövetkezik a sérülés.

Folyamatos stressznek tesszük ki ezzel magunkat, amikor itt-ott-amott fáj valamink, pedig csak arról van szó, hogy szép lassan egyre kevésbbé használjuk ki a testünk adta lehetőségeinket, és amikor meg szükségünk lenne egy ilyen, már régen nem használt funkcióra, akkor azt viszont erőn felül akarjuk megtenni.  

A bejegyzés trackback címe:

https://gerinc.blog.hu/api/trackback/id/tr9611946865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása