Az ember, ha írásra adja a fejét, olyan dolgokról szeret írni amiről tud valamit, jó esetben érdekeset, hasznosat, vagy valami olyat, amiben vélhetően ő maga is jó, - vagy legalábbis jó szeretne lenni.

Nos, a halogatásban én nagyon jó vagyok. (Na nem mintha erre olyan nagyon vágynék, hogy jó legyek benne. :-) ) Abban is jó vagyok, hogy hogyan hagyjam félbe azokat a terveimet, hogy szokássá teszek valamit az életemben. Ugyanakkor vannak olyan sikeres szokásaim, amik beépültek, és nem okoznak gondot napról napra megtennem. Viszont van néhány dolog, amit hosszú évek óta szeretnék szokássá tenni, de néhány hét, esetleg hónap után rendre felhagyok velük. Mindig újra próbálkozom, egy darabig megy, aztán egyszercsak azt veszem észre, hogy már megint nem csinálom. Olvasgattam pár dolgot a témában, és a magam, és mások okulására itt megosztom.

Hogyan legyünk sikertelenek szokásaink megváltoztatásában?

1. Tűzzünk ki egyszerre több célt.
Csomó dolgot szeretnénk elérni, pl. fogyni akarunk, sportosak akarunk lenni, többet akarunk a családdal lenni, stb. Mindegyik fontos, és ha mindegyiknek egyszerre ugrunk neki, akkor az felemészti az összes energiánkat, és nagyon hamar ott találjuk magunkat, hogy egyik sem megy.

2. Nagyobb feladatot akarunk egyszerre elvégezni, mint amennyit bírunk.
Maradjunk a sportnál, pl. nem 1 km-t futást tűzünk ki magunk elé, hanem egyből 5-öt, 10-et. Első nap még megy, a következő alkalommal már görcsöl a vádlink, szúr a lépünk, és a harmadik alkalom után már úgy szenvedünk, hogy fel is adjuk.

3. Olyan szokást akarunk magunkévá tenni, amit eleve rettentően utálunk.
A kisgyerekek például imádnak futni. Te is voltál gyerek, és te is szaladgáltál állandóan, annyira, hogy anyád alig bírt utolérni. Mostanra vajon miért utáltad meg a mozgást? Ha az igen rövid, de gyors futást választod, az órákig tartó kocogás helyett, sokkal hasonlatosabb lesz az érzés az élvezetes gyerekkori szaladgáláshoz.

4. Titokban tartjuk.
Ha senkinek nem mondjuk el a tervünket, akkor sokkal könnyebben feladjuk, hiszen senki sem fogja számonkérni: "Nna, hogy haladsz vele?" Így magyarázkodni sem kell, megőrizhetjük az önmagunkról alkotott szép képet.

5. Nem motiváljuk magunkat.
Ha van elhatározás, akkor már nem foglalkozunk a motivációval. Elég ha eldöntjük, nem? A jutalom a kisiskolásoknak kell csak. Nekünk felnőtteknek ez már butaság!

6. Számtalan lehetőséggel vesszük körbe magunkat, amik a feladásra szólítanak fel.
Pl. fogyni szeretnénk, de mindig van a hűtőben valami édesség, a szekrényben egy kis rágcsa. És az ebédnél is inkább a tésztát választjuk a saláta helyett, hiszen olyan jól néz ki az a bolognai spagetti. És esik az eső, ma nem megyünk futni. Holnap viszont hideg/meleg lesz, akkor meg azért nem.

7. Egyedül csináljuk.
Az "én" tervem, az én szokásom, amit változtatni akarok. Minek ehhez más? Ha más is részt vesz benne, akkor alkalmazkodni kell.

És végül egy tipp, amivel a halogatást, kifogáskeresést jó hatékonysággal tehetjük félre:

Álljunk meg egy percre. Toljuk kissé félre a kisértő gondolatainkat, hogy nna, még előbb elolvasom az emaileket, megnézem kedvenc weblapomat, elmosogatok, még előbb megcsinálom ezt+azt. (Még előbb megírom ezt a bejegyzést a blogomba... :-) ) Ha megálltunk, akkor mondjuk magunknak azt, hogy most 5, vagy 10 percet rászánok arra, amit elterveztem. Nem többet. Mondjuk csinálok néhány fekvőtámaszt, meg guggolást. Vagy lemegyek 10 percre futni. Ha megtettük, akkor veregessük meg a vállunkat, és a naptárunkba rajzoljunk egy smiley-t. Végül legyünk büszkék magunkra, amikor azt vesszük észre, hogy az egész naptárunk csupa smiley.
Sokan, sokszor idézték már, de nagy igazság: minden út egyetlen lépéssel kezdődik.