Megvolt a második és harmadik alkalom is az Izomkontroll tanfolyamon. Az első alkalomból tanulva most már tettem a csípőm alá egy vékony szivacspárnát, így sokkal jobban oda tudtam figyelni arra, hogy mit csinálok, nem vonta el a figyelmem a kényelmetlenség. A második alkalom igazából nem volt egy különösebben nagy élmény. Olyan gyakorlatokat csináltunk, ami arra irányult, hogy ha elképzelünk egy nagy X-et, ami a hátunkon a jobb csípőtől a bal vállig, illetve a bal csípőtől a jobb vállig húzódik, ennek az x-nek a szárai mentén dolgoztunk. Azaz közelítettük- távolítottuk az ellentétes csípőt-vállat. A két keresztirányú mozgás folyamán ami említésre méltó érdekesség volt, hogy mintha nem ugyanazok az izmaim dolgoznának a jobb, és bal oldalon, noha ugyanazt a mozgássorozatot végeztük el mindkét oldalra. Az óra elején, és a végén is pár perc időt adott az oktató, hogy figyeljünk az érzésekre, a testünk jobb-bal felének szimmetriájára, és próbáljuk meg összehasonlítani az óra vége és eleje közti különbséget. Ezen a második órán még nem éreztem nagyobb változást, de a harmadik óra után viszont már igen.

Eddig a harmadik alkalom volt a legigéretesebb. Itt az oldalunk, konkrétabban a hónaljból kiindulva a csípőig tartó szakaszt - gyakorlatilag a pólónk oldalvarrása mentén - próbáltuk tudatosítani. Igen nehéz volt úgy végezni a gyakorlatot, hogy valóban csak az oldalsó izmok dolgozzanak, és ne segítsen be a hát. Noha úgy éreztem, hogy szabályosan csinálom, mégis zsibbadt tőle a karom, de az oktató rámutatott, hogy túlságosan befeszítem a lapockámat, és ez okozza. Érdekes, hogy észre sem vettem, mennyire hozzászoktam már ahhoz, hogy a lapockáimat behúzzam, noha egészen biztos, hogy az hogy néha fáj a hátam, minden bizonnyal összefüggésben van azzal, hogy folyton feszítem különböző izmaimat.
 Ami említésre méltó tapasztalás volt az az, hogy ugyan mind a két oldalra elvégeztük a feladatokat, mégis az óra végén úgy éreztem, mintha az egyik oldalam rövidebbé vált volna, mintha valahogy oldalirányban kiflibe lennék hajolva.
Ami érdekes volt még ebben, hogy ezen az órán csak az oldalunkra koncentráltunk, és a hátat teljesen ki kellett hagyni, teljesen lazán kellett tartani, mégis határozottan éreztem tartásbeli különbséget az óra végére. A szokásos tornák mindig a háttal, illetve a hasizmokkal foglalkoznak, ez az oldalsó izmokra történő munka szokatlan élmény volt.

Mindenesetre ezt a gyakorlatot meg fogom próbálni minél jobban odafigyelve gyakorolni itthon, mert kissé zavarba ejtő volt ez a féloldalas érzés. Aki az Izomkontroll könyvet elolvasta, az tudja, hogy a szerző szerint az a rossz tartás oka, hogy az izmaink elfelejtik a normális tartás érzését, és amikor emlékeztetjük őket, akkor az szokatlannak, és "nem természtesnek" érződik. Ez a gondolat beigazolódni látszik most számomra abban, hogy mennyire ferdének éreztem magam, noha a tükörben a látvány egyenes volt. Ugyanakkor nem értettem, hogy miért arra az oldalra éreztem a ferdeséget, amikor elméletben a másik oldalon kellett volna ennek megjelennie. De azt remélem, hogy gyakorlással ezek az érzések helyrebillennek.